CSALÁDÁLLÍTÁS és rendszerállítás 2 családállítóval

HELLINGER módszer 

„Ennél a terápiás módszernél az, ami a felszínre kerül, egyben mindig útmutatás a cselekvéshez, amelyre rá kell bíznunk magunkat, akár anélkül is, hogy megértenénk. Mert az, amiről tényleg szó van, és ahová vezet, csak a végén lesz látható, nem az elején.”

(Bert Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja) 


HELLINGER módszer - CSALÁDÁLLÍTÁS és rendszerállítás 2 családállítóval
Ha Te is szeretnél eljönni, szeretettel várunk!
Hívhatsz minket vagy írj nekünk:
Szabó János 30/254 6805.
jnsszabo@gmail.com
Szabó Kata 30/577 1650

​Zen történet

 Zen történet


Egy napon két szerzetes gyalogolt az erdei úton a kolostor felé. Egyikük már idősebb, tapasztaltabb volt, a másikuk még fiatal, aki csak néhány éve csatlakozott a rendhez. Ahogy haladtak útjukon, egy erős sodrású patakhoz érkeztek. Amint elindultak volna, hogy a patakon átgázolva a túlpartra jussanak, megláttak egy szép és fiatal nőt, aki szintén ezzel próbálkozott. Gyönyörű selyemruhában volt, és szeretett volna átjutni a patakon anélkül, hogy vizes és sáros legyen.
A két szerzetes egymásra nézett. A rendbe való belépésükkor fogadalmat kellett tenniük, hogy nem érintenek meg egyetlen nőt sem. A fiatal szerzetes ennek megfelelően indult is volna tovább a patakon keresztül, ekkor azonban valami olyat látott, amit maga sem akart elhinni: idősebb társa odalépett a fiatal nőhöz, felkapta őt, átvitte az erős sodrású patakon, majd finoman letette a túlparton. A fiatal nő nagyon megköszönte a szerzetes segítségét, majd elbúcsúzott.


A két szerzetes folytatta útját a kolostor felé, ám a fiatalabbik szemmel láthatóan emésztette magát a látottak miatt. Így haladtak tovább az erdei úton anélkül, hogy bármelyikük is megszólalt volna, azonban néhány óra elteltével a fiatal szerzetes már nem bírta magában tartani a dolgot. Idősebb társához fordult, majd felháborodva így szólt:
„Nekünk még csak megérinteni is tilos egy nőt! Hogy voltál képes a karodba venni azt a nőt a pataknál?!”
Az idősebb szerzetes ránézett, majd nyugodtan így felelt:
„Én már rég letettem a túlparton. Te még mindig cipeled?”




HELLINGER módszer - CSALÁDÁLLÍTÁS és rendszerállítás 2 családállítóval
Ha Te is szeretnél eljönni, szeretettel várunk!
Hívhatsz minket vagy írj nekünk:
Szabó János 30/254 6805.
jnsszabo@gmail.com
Szabó Kata 30/577 1650



SZÜLŐI ÉRZELMI ZSAROLÁS

A legtöbb szülő–felnőtt gyermek probléma közös vonása az, hogy nem tudunk mit kezdeni az érzelmi zsarolás tényével, egyszerűen leblokkolunk, és védtelennek érezzük magukat. Az egyik legnehezebb lelki–önismereti feladat védekezni az érzelmi zsarolás ellen, hiszen a legtöbben nem tudunk érzéketlenül elmenni a szülők mondatai, viselkedése mellett.



Az érzelmi zsarolás lehet enyhébb és súlyosabb, nem mindig pontosan megfogható, ám annál inkább érezhető.

“Mennyi mindent megadtunk, és ez a hála érte?”
“Bezzeg az XY gyereke örülne, ha olyan szülei lennének, mint mi”
“Már egy hete felém se nézel”
“Bezzeg, amikor neked kellett valami, én azonnal ugrottam”
“Én csak jót akartam”
“Ugyanolyan vagy mint apád/anyád”
“Apád/anyád nem akarta, hogy megszüless”

Ez csak néhány példa a tipikus mondatok közül. Emellett léteznek olyan viselkedésformák is, amelyek célja a rejtett manipulálás, mint például a sírás, vagy olyan betegség, amelynek rejtetten az a funkciója, hogy a másikból figyelmet, törődést váltson ki, vagy a durcás sértődöttség, kommunikáció beszüntetés.

MI LEHET A HÁTTÉRBEN?
Többnyire az érzelmi zsarolás hátterében a félelem áll. Félelem attól, hogy “egyedül maradok, ha kirepül a gyerek”, hogy “nem vagyok elég jó”, hogy “nem fogadnak el”, hogy “nem ismernek el”... 

Amíg a felnőtt gyermek reagál a zsarolásra, addig segít kitölteni az érzelmi űrt. Enyhíti a szülő magányérzését, önbizalomhiányát, fájdalmát ... Csakhogy ebbe a felnőtt gyermek előbb-utóbb lelkileg belefárad, hiszen nagy teher egyszerre két-három ember érzelmi puttonyát cipelni, amelyikből csak az egyik a sajátja, a többi a szüleié.

Sokan, válaszként az érzelmi zsarolásra, csak az indulatos kommunikáció eszközét ismerik, egyszerűen így tudnak védekezni. Aztán újra csapdába esnek, hiszen a szülő kapva kap az alkalmon, és gyereke stílusát a hálátlanság bizonyítékaként értelmezi. Ördögi kör.

MIÉRT NEHÉZ KILÉPNI?
Erre a lélek rejtett működése megadhatja a választ.
A gyermek lojális mindkét szülőjéhez, függetlenül attól, hogy kik a szülei. Hiszen az élet a legnagyobb AJÁNDÉK, amit ember kaphat.

Ha már egészen korán azt tapasztalta, hogy ő folyamatosan "adósa" a szüleinek, és csak akkor elfogadható számukra, ha a szülőknek tetsző élete/gondolatai vannak, akkor ez az érzelmi mintázat alaposan beivódott a lelkébe, az “adósságérzése” még erősebb, az önállóságra törekvése pedig még nagyobb bűntudatot ébreszt benne.
Képtalálat a következőre: „dealing with toxic parents”


A szüleink felé érzett "adósság kiegyenlítés" nem azt jelenti, hogy felnőtt korunkban is a szüleink elképzelései és érzelmi igényei szerint teszünk mindent és mintegy felajánlkozva gondoskodunk az érzelmi jóllétükről, hanem a saját gyermekeinek adjuk tovább azt, amit kaptunk (az élet ajándékát). A szüleink is AJÁNDÉKBA kapták az életüket a nagyszüleinktől, és továbbadták nekünk. Amit kaptak nem a szüleiknek adták vissza, hanem a saját gyermekeiknek. Az élet ajándékát senki sem képes visszafele, a felmenőinek adni.

STOP !
Amikor a felnőtt gyermek kiteszi a stoptáblát, magyarul nem enged beleszólást az életébe, és már nem tart igényt a korábbi anyai/apai gondoskodásra, mert éli felnőtt életét, akkor a manipulációra hajlamos szülő gyakran megsértődik, és elvonul.
Attól függően, hogy mennyire tudunk lemondani a szüleinktől meg nem kapott érzelmi-lelki támogatásról, olyan mértékben jelentkezik a lelkiismeret furdalás és bűntudat érzés. Ha nagy a bűntudat érzés, könnyen visszarendeződhet a kapcsolat a stop tábla előtti időszakra.
Képtalálat a következőre: „toxic parents stop”
KIUTAK
A szülők hibáztatása nem old meg semmit. Harcolni is felesleges, a szüleink nem fognak megváltozni. A megoldás az, hogy te változtathatsz (az érzelmi szűrőiden és reakcióidon), és van lehetőséged kiszállni a játszmákból.

Szülőként pedig azt teheted, hogy begyógyítod az érzelmi zsarolás hátterében álló hiányérzeteidet, hogy ne a gyerekedtől várd mindazt, amit a saját szüleidtől vagy a sorsodtól nem kaptál meg.

LEHETŐSÉGEK A VÁLTOZTATÁSRA
Milyen érzés váltotta ki belőled a védekező magatartást? Milyen hiányérzet az, ami elhitette veled, hogy kevesebb vagy, hogy nem vagy elég jó, kiszolgáltatott vagy ... Megszerezheted a lelki stabilitást, önbizalmat és erőt, hogy érzelmileg ne érinthessen meg a zsarolás.

Elengedheted és meggyászolhatod a számodra ideális szülőképet, elengedheted az ehhez kapcsolódó lelki fájdalmakat. Ezután képes leszel teljesen elfogadni a helyzetet és végleg befejezni a harcot.

Kiléphetsz a megszokott játszmákból
REAGÁLJ MÁSHOGY VAGY NE REAGÁLJ

KÉRDEZHETSZ: Ha nem a megszokott módon reagálsz, hanem higgadtan kérdéseket teszel fel, az előhozza a bántó mondatok mögött meghúzódó igazi problémát.
Pl: “Bezzeg, amikor neked kellett valami, én azonnal ugrottam” – “Mi a baj azzal, hogy azonnal ugrottál?”

KITÉRHETSZ ELŐLE: Amikor azt észleled, hogy elindult a szokásos játszma, akkor a megszokott védekezés helyett egyszerűen válts témát. Szúrj be egy oda nem illő mondatot. Az oda nem illő mondatok a meglepetés erejével hatnak, ami kizökkenti az érzelmi zsarolót is a megszokott mederből.
Pl: “Bezzeg, amikor neked kellett valami, én azonnal ugrottam” “Olyan finom rétest ettem a sarki büfében, neked is meg kéne kóstolnod!” – “Hallod, amit mondok?!” “Megint hirdetnek ingyenes hallásvizsgálatot”.

EMLÉKEZTETHETED: Az érzelmi zsaroló célja, hogy a benne lévő hiányérzeteket (pl. félelem a magánytól, egyedülléttől, sikertelenségtől, kudarctól) feltöltse, vagyis hogy felnőtt gyermeke “szülőként” gondoskodjon az ő érzelmi igényeinek kielégüléséről. Csakhogy egy gyermek nem lehet a saját szüleinek anyja/apja. Célszerű lehet emlékeztetni a szülőket a saját elfoglalt helyükre.
“Apu, nem vagyok az anyukád, a lányod vagyok. Anyukád már van, és én őt nem tudom neked pótolni, mert az nekem túl terhes. Inkább ajánlok szakembert, akivel megbeszélheted a problémádat, mert én nem tudok segíteni ebben.”

TARTHATSZ FIZIKAI TÁVOLSÁGOT: Ha semmi nem jön be, akkor fontold meg a fizikai távolság tartást. Megteheted.
Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ fényképe.

Az érzelmi zsarolásból való kilépés lehet, hogy nem megy egyik napról a másikra, visszacsúszhat az ember a régi kerékvágásba. Minden próbálkozás egy lépés a felnőtté váláshoz. Lelkileg megerősít és segít a későbbi kapcsolataidban. Innen nézve még hálás is lehetsz a szüleidnek, hiszen nélkülük mi kényszeríthetne arra, hogy lelkileg és érzelmileg is felnőtté válj?
Napról napra egyre közelebb kerülsz igazi önvalódhoz, lelki egyensúlyodhoz.

BEJELENTKEZÉS: 06305771650

Kedveld OLDALUNKAT: Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/
Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Bach virágeszencia - JERIKÓI LONC

Nehezedre esik búcsút mondani, elengedni dolgokat?
Emlékeid nagy hatással vannak a jelenedre és a jövődre? A múltban élsz, rég elvesztett barátok, boldog pillanatok emlékei után vágyódsz?

A lelki fájdalmaid enyhítésére ajánlott Jerikói Lonc esszencia segít a boldogság utáni erős vágyadat beteljesíteni, és a jelenben átélni az örömteli pillanatokat. Pozitív változást eredményez, ha a passzív, befelé forduló magatartás helyett a külvilág felé fordulsz és nyitottá válsz.
Nem kell mást tenned, csak naponta négy alkalommal 4-4 cseppet vízzel bevenni, és az eszenciák megteszik gyengéd, de határozott hatásukat. Teljesen természetesen, pozitívan tudsz majd reagálni az élet kihívásaira, és fokozatosan képes leszel a múlt helyett a jövődre fókuszálni.

A hetven éves múltra visszatekintő Bach-virágeszenciák kifejezetten a hétköznapi élet problémáiról szólnak, és a lelkedre hatnak. A harmincnyolc virág közül találhatsz magadnak még olyanokat, melyek illenek rád, de csak azokat érdemes szedni, amelyek jellemzői most aktuálisak és gondot okoznak neked.

Minden virágeszenciához tartoznak megerősítő mondatok, melyek megmutatják Neked a pozitív kiutat az állapotodból.

Megerősítő mondatok:

A mában Élek
Előre tekintek
Megteszem a következő lépést

BEJELENTKEZÉS: 06305771650

Kedveld OLDALUNKAT: Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ

facebook.com/rendszerszemlelet
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Asztma gyermekkorban

Gyermekkorban a megbetegedések mögött elsősorban a családi rendszerben  vannak azok a tényezők, melyek kiváltják a rohamokat. Ezek lehet hogy a szülőknek fel sem tűnnek, de a gyermeki lélek érzékeny és észleli a „mélyben" megbúvót is. Rohamaival kívánja magára terelni a szülők figyelmét, hogy többet, de inkább másképpen figyeljenek rá, hagyjanak neki szabad teret, szabadságot!

A gyógyulás:
- Elfogadni, hogy minden döntés az beteg kezében van.
- kezdetben kisebb, majd nagyobb dolgokban is önállóan dönteni
- álljon ki az igaza mellett

Hagyjuk, hogy teljesüljön a szabad akarata. Erősödik a bizonyosság, hogy ő is képes elérni kitűzött célját. 

BEJELENTKEZÉS: 06305771650

Kedveld OLDALUNKAT: Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ

facebook.com/rendszerszemlelet

Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Asztma és az adok-kapok

Az asztmás ember estében különböző problémakörök fonódnak egymásba, amelyeket tartalmi közelségük ellenére elkülönítve mutatunk be.

Adni és kapni
Az asztmás személy túl sokat akar kapni. Tüdejét teleszívja – s a túlzottan felfújt tüdő a kilégzésnél görcsbe rándul. A legvégső határokig befogad, pukkadásig televan, s amikor vissza kellene adnia valamennyit, görcsbe rándul.
Világosan látható itt az egyensúly zavara: e polaritás két tagjának, az adásnak és a kapásnak nagyjából meg kell egyeznie ahhoz, hogy ritmust alkothassanak.
A változás törvénye a belső egyensúlyból táplálkozik, s bármely túlsúly megszakítja a folyamatot.
A légzés folyamatát itt éppen az töri meg, hogy az érintett személy túlságosan is kapni akar, s túlzásba esik. Mivel nem képes adni, egyszerre csak kapni sem tud többé abból, amire olyannyira vágyik.
A belégzésnél oxigént veszünk fel, a kilégzésnél szén-dioxidot adunk le. Az asztmás személy mindent meg akar tartani, s ezzel mérgezi magát, ugyanis a felhasznált anyagot nem tudja kibocsátani.
Kapni anélkül, hogy adnánk, szó szerint fuldokláshoz vezet.Az adás és a kapás közti aránytalanság témája, mely olyan látványosan szomatizálódik az asztmában, sokunkat érint. 
Milyen egyszerűnek tűnik, s mégis milyen sokan mondanak csődöt e ponton. Ugyanis nem arról van szó, hogy mit akarunk birtokolni – pénzt, dicsőséget, tudást, bölcsességet –, hanem arról, hogy annak, amit adunk, minden esetben egyensúlyban kell lennie azzal, amit kapunk, ha nem akarunk megfulladni ez utóbbi súlya alatt.
Annyit kapunk, amennyit adunk.Ha nem adunk többé, ezzel megakasztjuk a folyamatot, s annak vége szakad. Milyen sajnálatra méltóak is azok az emberek, akik tudásukat feltétlenül magukkal akarják vinni a sírba! Szorongva őrzik azt a keveset, amit megkaparintottak, s lemondanak arról a teljességről, amely mindazok jussa, akik azt, amit megkaptak, megváltozott formában, de tovább tudják adni. Bárcsak megértenénk már, hogy bőséggel van mindenből és mindenki számára. Ha hiányzik valami, annak az az oka, hogy magunk vágtuk el magunkat attól a valamitől.
Nézzük csak az asztmás embert: levegő után kapkod – holott levegőből annyi van.
Hiába, vannak, akik telhetetlenek...

2. Aki be akar csukódni
Az asztmás roham kísérleti úton bárkinél előidézhető, ha például ingerlő gázokat, mondjuk ammóniát lélegeztetünk be vele. Bizonyos koncentráció fölött mindenkinél elkezdődik a reflexszerű védőreakció: egymással összhangban leáll a rekeszizom, bezárulnak a hörgők, megindul a torokváladék kiválasztása. Ezt nevezzük Kretschmer-féle reflexnek.
Az asztmás ember a környező világ legártalmatlanabb anyagait éli meg életveszélyesként, s azonnal becsukódik előttük.
Az asztma többnyire szorosan összekapcsolódik valamilyen allergiával.
Görögül az asztmát szűkkeblűségnek hívják, a szűket latinul angustusnak mondjuk, amely a német Angst (szorongás) szóval rokon.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy valaminek a szűk volta és a szorongás elválaszthatatlanul
összetartoznak. Így az asztmás összeszűkülés szintén szorosan összefügg a szorongással, azzal, hogy az élet bizonyos tényeit, nem merjük közel engedni magunkhoz.

3. Dominanciaigény és kiszolgáltatottság
Az asztmás emberben erős a dominanciaigény, de ezt sosem vallja be magának, ezért a testébe tolja át, ahol is ez az igény az asztmatikus „felfújtságában” lép ismét színre.
Ez a felfújtság szemléletesen mutatja a beteg arroganciáját s hatalmi igényeit, amelyeket azonban gondosan elfojt. Emiatt gyakran menekül az ideálisba, a formálisba. Ha azonban ezt az asztmás embert egy másik személy hatalom- és dominanciavágyával szembesítjük (lásd hasonlóság törvénye), megrémül, és torkára forr a szó, amelyet éppen a kilégzés modulál.
Nem tud kilélegezni – tehát nem jut levegőhöz.

Betegsége tüneteit az érintett személy arra használja, hogy környezete felett hatalmat gyakoroljon. A háziállatokat el kell távolítani, minden porszemet le kell törölni, senki nem dohányozhat stb. Hatalomvágya azokban az életveszélyes rohamokban hág a tetőpontjára, amelyek akkor keletkeznek, ha az asztmás személy saját hatalomvágyával szembesül. Ezek a zsarolórohamok méltán ijesztőek, hiszen valóban életveszélyes állapotba sodorják a beteget, amellyel esetleg nem tud megbirkózni.
Megrendítő, milyen mértékben hajlandó pusztítani önmagát a beteg csak azért, hogy hatalmat gyakorolhasson mások felett. Pszichoterápiában ha a beteg túlságosan közel jut saját valóságához, gyakran az asztmás roham a végső menedék.
A hatalomgyakorlásnak és az önfeláldozásnak ez a közelsége kellően érzékelteti a tudat alatt megélt dominanciaigény ambivalenciáját.
A hatalomvágy épülésével, az „önpuffasztással” egyidejűleg ugyanis arányosan nő az ellenkező pólus is, a tehetetlenség, a kicsinység, a kiszolgáltatottság érzése. Az asztmás személynek ezt a bizonyos kicsinységet kellene a tudatában realizálnia és elfogadnia, többek között ez lenne az egyik feladata.
Hosszabb betegség következtében a beteg mellkasa kiszélesedik, feszessé válik – az orvostudomány ezt hordómellkasnak nevezi. Külsőre erőt, hatalmat áraszt, ugyanakkor a légzés volumene csekély, mivel a mellkas nem rugalmas.
Az asztmatikus pöffeszkedésében jó adag agresszió is rejlik. Az asztmás ember nem tanulta meg agresszióját adekvát módon, nyelvi szinten kifejezni.
Gondoljunk csak a következő nyelvi fordulatokra: Fütyülök rá! (a németben: köhögök rá) – köpök rá – a dühtől elakad a lélegzete.

4. Az élet sötét aspektusainak elhárítása
Az asztmás ember a tisztát, a világosat, a sterilt szereti, kerüli a sötétet, a mélyet, mindent, ami a földdel kapcsolatos, s ez legtöbbször az allergizáló tényező megválasztásából is kiderül.
Szeretne az élet felsőbb régióiban megtelepedni, hogy az alsóbb szintekkel egyáltalán ne kerüljön érintkezésbe.
Az asztmás ember tiszta levegőre vágyik. Legszívesebben hegycsúcsokon élne, ez a kívánsága sokszor teljesül is, hiszen az ilyen betegnek gyakran rendelnek klímaterápiát.
Itt aztán dominanciavágya is beteljesül: áll a hegytetőn, lepillantván a mély völgyek sötét történéseire, biztonságos távolságból olyan szférába emelkedik, ahol „még tiszta a levegő”;
Itt éli át azt a magas-repülést, amelyre mindig is vágyott, s amelyet számára szorgalmas klimatológusaink időközben tudományosan is biztosítottak. Kúrára ajánlják még neki a tengert a maga sós levegőjével. Itt is ugyanaz a szimbolika: a só a pusztaság, az ásványi, az élettelen szimbóluma. Az asztmás ember ezt a területet célozza meg magának – az élettelitől ugyanis fél.

Az asztmás személy olyan ember, aki szeretetre vágyik – azt akarja, hogy szeressék, ezért is lélegzik be oly sokat. De nem tud szeretetet adni – ezért van akadályozva a kilégzésben.

Mi segíthet rajta?

Mint minden más tünet esetében, itt is csak egy recept van: tudatosság, kíméletlen őszinteség önmagunkkal.
Ha félelmeinket végre bevallottuk magunknak, nem szabad kerülnünk többé a félelmet okozó életterületeket, sőt olyan kitartással kell feléjük fordulnunk, hogy megtanulhassuk szeretni és integrálni őket.

Milyen kérdéseket tegyen fel magának az asztmás?

1. Melyek azok az életterületek, ahol csak kapni akarok, adni nem?
2. Képes vagyok-e arra, hogy saját agressziómat bevalljam magamnak, s milyen lehetőségeim vannak agresszióm kinyilvánítására?
3. Hogyan viszonyulok a dominancia-kiszolgáltatottság konfliktusához?
4. Mely életterületeket értékelek le és hárítok el? Mely életterületeket kerülök el, melyeket tartok mocskosnak, alacsonyrendűnek, nemtelennek?
(Rüdiger Dahlke)

BEJELENTKEZÉS: 06305771650

Kedveld OLDALUNKAT: Családállítás, Hellinger módszer POMÁZ

facebook.com/rendszerszemlelet

Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!

Egyéni családállítás


A családállítás csoportos formában terjedt el, lehet egyénileg is? 

Hogyan történik? 

Egyéni állításkor csak ketten vagyunk. Segédeszköznek elsősorban színes papírlapokat (néha bábukat) használunk. A bábuk személyesítik meg a szereplőket, fogalmakat – ők lesznek a képviselők- vagy te magad állsz be a képviselők helyére, amit egy-egy papírlap szimbolizál. 

A családállítás gyakorlott mesterei kipróbálták és kidolgozták az egyéni munka kereteit, lehetőségeit, és ugyanolyan biztonsággal és eredményességgel használjuk, mint a csoportos változatát. 

Kiknek ajánlott? 

- akik gátlásosak, nehezen nyílnak meg mások előtt 
- ha nagyon feszít egy gond, probléma és nincs idő várni, amíg egy csoport összejön 
Új út a megoldáshoz:
Családállítás a rendszertáblán szimbólumokkal

Amikor egy ügy oldására a rendszertáblát hívjuk segítségül, valójában gyermekkorunk egyik megoldó módszeréhez nyúlunk vissza. Gyermekként kreatív módokon találtunk teljesen egyéni megoldásokat életünk aktuális kihívásaira: játékokat, kis szimbólumokat használtunk és felállítottuk velük életünk eseményeit. Volt egy belső képünk a rendszer egyensúlyáról és ezen belső tudatosságunkat használva játszottuk el életünk történeteit egészen addig, amíg egy jó megoldást találtunk, ami által megkönnyebbültünk.

A rendszertáblával való munka nagyon hatékonyan segíti az egyéni oldások folyamatát: segít tudatosítani a rendszerben jelenlévő problémákat, majd 
feloldani azokat - sokszor meglepő megoldásokhoz vezetve el minket. 


„A tökéletes nem vonz bennünket. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Csak a tökéletlent lehet szeretni!” 
Bert Hellinger

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 


Kedveld OLDALUNKAT és a legfrissebb infókat is itt találod:

Kóros nárcizmus

A kóros nárcizmusban szenvedők önbecsülése alacsony, de magasan próbálják tartani, sok fájdalmat okozva környezetüknek - Bánki György pszichiáterrel készített interjú részletei

B. Gy.: (...) Az, hogy sokan szeretnének különlegesek lenni és kiemelkedő dolgokat létrehozni, az táplálja és fenntartja a kultúránkat, így születnek nagy zeneművek vagy épülnek katedrálisok. Ez valójában az egyén és a közösség önszeretetéről is szól, s ilyen értelemben a nárcizmust az általában vett önbecsülés, önszeretet irányába is kitágítom, aminek tehát vannak jó részei, s vannak kifejezetten káros vonatkozásai. Közben tudnunk kell róla, hogy egy viszonylag jó önértékelésű ember is meg tud romolni, ha rosszak a feltételek. Például egy csoport nyomása vagy az idő szorítása kihozhatja az emberből akár a legrosszabbat is. Ezért is kell nagyon észnél lennünk, hogyan teremtjük meg a közösségünk szabályait, mert rossz keretek között bántani kezdjük egymást. Bizonyos feltételek mellett hajlamossá válunk megcselekedni a rosszat vagy elmulasztani a jót, nem megtenni a természeteset. A minél jobb minőségű, a minél többünk érdekét komplexen figyelembe venni tudó keretek között pedig megnöveljük az esélyét, hogy rendesen bánjunk egymással. Ezért nem mindegy például, hogy egy alkotmány egy bizonyos csoportnak a joghoz való sajátos viszonyát, eklektikus ízlését, kétes emberi állapotát fejezi-e ki, vagy az egész közösségét, ami egyetemes emberi és jogi elvekhez is kapcsolódik. A pokolian ronda és az épületes dolgokat is túlnyomóan ugyanazok az átlagos, normális emberek követik el, csak előtte így vagy úgy hangolják őket.

A kóros nárcizmusban szenvedőknek valójában nagyon alacsony az önbecsülésük, miközben magasan próbálják tartani. Ezért borzasztó törékeny lesz az önérzetük, mert a valóság ezt nem támogatja kielégítően. S mivel hihetetlen energiát emészt, hogy a grandiozitást, a nagyzásosságot, a kitűnőséget és a kiemeltséget valahogy fenntartsák és táplálják, ebből következően nagyon sok fájdalmat tudnak okozni a környezetüknek, mert a velük élőket is alárendelik ennek a többnyire rejtett célnak. (...)

Lehet azt állítani, hogy elsősorban neveltetés kérdése, hogy valaki nárcisztikus lesz?

B. Gy.: A genetika hajlamosíthat arra, hogy az ember például túlkompenzáló legyen, erőteljesebb, intenzívebb másoknál, de a nárcisztikus zavar valójában személyiségfejlődési probléma. Bizonyos családokban azt hitetik el a gyerekkel, hogy nagyon jó dolga van és szeretik, valójában azonban nem szeretik érzelemmel, gyöngédséggel, melegséggel, vagyis önmagában és feltétel nélkül, hanem hatalommal szabályozzák az életét és becsapják. Figyelmet adnak neki szeretet helyett, és olyan dolgokban kap elismerést, amik titokban a szülőknek kedveznek: ha rendesen viselkedik, ha szép, ha jó jegyeket hoz, ha gondoskodik a szülők érzelmi világáról. A gyerek elég hamar megtanulja, hogy a személye akkor lehet viszonylag elfogadható, ha mindent úgy csinál, ahogy a szülő érdekeinek megfelel. Persze ez se jön be mindig. Ő maga nem tudja, hogy nem szeretik, és azt hiszi, hogy amit kap, az szeretet. Íme, egy rövid recept a nárcisztikus neveléshez: ne szeresd, de hitesd el vele az ellenkezőjét.



És ő sem fog tudni szeretni felnőttkorában, hiszen nem tudja, hogyan kell?
B. Gy.: Nem ismeri fel a szeretet. Nagyon nehéz dolog nárcisztikusnak lenni, mint ahogy gyakran nagyon fájdalmas a nárcisztikussal kapcsolatban állni is. Ám szemben számos cikk ítélkező hangvételével, fontos megértenünk, hogy a nárcisztikusak éppen úgy együttérzést érdemelnek, és sokkal tragikusabb a belső világuk, mint amit kívülről gondolnak róluk. Ez nem jelent felmentést, mert a nárcisztikusak egy része rengeteget bánt másokat. De önmagában is tragikus, ha valaki nem bízik a szeretetben.

A kóros nárcisztikus állapot mikor születik meg az emberben, és van-e olyan életkor, amely már védetté tesz?
B. Gy.: Minél kisebb korban kezdődik ez a traumatizáltság, minél kevesebb a valódi szeretet, annál keményebb a dolog. Például a pici baba sír, ami idegesíti a szüleit. Nem megnyugtatják, hanem elutasítják, és arra próbálják rávenni, hogy ezt ne csinálja. A kicsi megérzi, hogy az igazi érzései kellemetlen következményekhez vezetnek. Inkább lemond azokról egy "működőképes" kapcsolat reményében. Ráadásul ahogy nő egy gyerek, annál bonyolultabb, összetettebb igényei vannak. A gyereket a szülő tudná megvédeni. Csakhogy éppen önmagától nem tudja.
A szülőnek szabnia kell határokat a nevelés során. Mi a különbség a helyes és a helytelen nevelés között?
B. Gy.: A különbség ott van, hogy úgy nevelem-e a gyereket, hogy azzal az ő érdekeit képviselem, vagy úgy, hogy az döntően az én érdekeimnek feleljen meg. A kettő hasonlíthat kívülről egymásra. Tehát ha azt mondom, hogy "vedd fel a cipődet", az önmagában nem világítja meg, hogy melyikről van szó. Mindkét szülő ezt mondja, csak a motiváció különbözik. "Vedd fel a cipődet, mert különben megfázol, és mert ha nagyon elhúzod, pajtás, akkor kiakadunk egymásra, miközben sokkal vidámabb dolog, ha jóban vagyunk" – ezt érti alatta a szeretetteli szülő. "Vedd fel a cipődet, mert én azt mondom, mert számomra csak az az elviselhető, ha engedelmes vagy, vedd föl, mert szeretném érezni, hogy valakinek az életében meghatározó vagyok, nem úgy, mint apádéban" – üzeni a nárcisztikus anya.
A "nárcisztikus együttműködés rendszerében", ahogyan én a nárcisztikus családokat nevezem, az is homályos marad a gyerek előtt, hogy mi válik be. Nincs igazán olyan, hogy jó gyerek, hanem véletlen egybeesések vannak. Látszólag örülnek Petinek, ha a szülőknek jó a kedve, és ilyenkor azt hiszi, megfelelően viselkedett. De mondjuk apa és anya összevesznek, és Peti fölött megint beborul az ég. Ekkor azt gondolja, elszúrt valamit. Fogalma sincs, mi van igazából. A gyerek nem tudja, hogy mi az igazi szabály – ha jól jön ki a lépés, jó gyerek lesz, ha rosszul, akkor rossz gyerek. S mivel ez véletlenszerű, ő folyamatosan mindent el fog követni, hogy statisztikailag növelje az élményt, hogy ő jó gyerek. A véletlenszerű megerősítések és büntetések fura módon úgy hatnak ránk, hogy igyekszünk még jobbak lenni. Ez történik példának okáért az autoriter berendezkedésekben. És ugyanezt éli át később a nárcisztikus partnere is. Egyik nap nagyon boldogok, és azt hiszi, ha ugyanazt nyújtja másnap is, akkor minden rendben lesz – de nem lesz. S akkor még nagyszerűbb akar lenni, hiszen valami egyszer már bevált, és fokozza az erőfeszítéseket, hogy nagyon-nagyon jó partnere legyen a nárcisztikusnak. Nem tudja, hogy olyan szabályrendszerbe sétált bele, amelyhez nem írtak betegtájékoztatót. Ebbe bele lehet bolondulni. (...)
Az emberek azért mennek szakemberhez, mert szenvednek, üresnek érzik magukat, mert nem elég sikeresek vagy félnek a kudarctól, mert párkapcsolati problémáik vannak, vagy mert a munkahelyükön bántódás érte őket. A gyógyulás helyett szívesebben használom a változás vagy a fejlődés szót, mert a személyiség nem meggyógyulni tud, hanem fejlődni képes. Vannak olyan pácienseim, akik nagyon sokat tudnak változni, és olyan is akad, akivel szinte semmit nem lehet kezdeni. Van, aki nagyon sérült, nehezen marad meg a terápiában, bizalmatlan, nem hisz az egészben, és nehezen látja be, hogy neki is köze van ahhoz a sok nehézséghez, ami vele történik.


Óriási eredmény, amikor a nárcisztikus rájön, hogy például a párja nem akar neki rosszat, pedig ő rendre megbünteti valamilyen vélt sérelem miatt. Vagy ráeszmél, hogy mit él át az, akit megbánt vagy megfoszt az érzelmeitől. Vagy ráébred, hogy az általa jogosnak vélt büntetés nem is jogos és nem is arányos. És azt is megtanulhatja, hogy ha ő most csúnyán reagál, az nemcsak a másiknak fog fájni, hanem hosszú távon neki is rossz lesz, mert elveszítheti a másik vágyát a közelségre. Fontos fejlemény, amikor a kóros nárcisztikusnak megjelennek az igazi érzelmei a terápiában. Ezek többnyire nagyon fájdalmas érzések, de annak az előhírnökei, hogy az illető kezd átalakulni szuperrobotból érző személlyé, akinek sok fájdalmas érzése van ugyan, de ezen az úton tud a mások érzéseivel is kapcsolatba kerülni tudó emberré válni.
Az a nehézség a kóros nárcizmusban, hogy rengeteg trükkel – például fensőbbségességgel, izolációval, alkohollal, drogokkal, stb. – el lehet kerülni az érzéseket. A lélek legmélyét nem szabad átélni, mert ott egy nagyon magányos, elhanyagolt, szégyennel teli gyerek lakik. A terápia során ezzel a magányos gyerekkel kezdünk el törődni. Így idővel olyan pozitív érzések jelenhetnek meg, amik sokkal örömtelibbek a környezet számára is.
Teljes interjú: hvg.hu

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!

Az önbecsülésről

Virginia Satirnak van egy jó képe az önbecsülésről. Egy farmervilágban nőtt föl. Amikor az önbecsülésről keresett valami képet, akkor eszébe jutott az ő gazdasága, ahol kint volt egy hatalmas kondér, amit annak megfelelően, hogy milyen évszak volt, különbözőképpen használták. Néha trágyával volt tele. Máskor pedig nem trágya volt benne, hanem szappant főztek benne. Ebben a kondérban!

A következőt mondja: „Amikor az önbecsülésről gondolkodtam, és láttam emberek önbecsülését, akkor eszembe jutott az otthoni kondér. Mert amikor az ember a kondérral akart valamit kezdeni, akkor két kérdéssel kellett szembenéznie: Mi van a kondérban, és mennyire van tele? Az önbecsülés pontosan ilyen.”
Most nézzünk pár pontot. Mennyire van tele a kondérod ezekkel a dolgokkal, amiről szó van?
1. Értékes vagyok, számítok és a világ jobbá válik általam, miközben képes vagyok meglátni a hibáimat és gyöngéimet.
2. Bízom saját alkalmasságomban; de tudom, hogy másokra is szükségem van az élethez.
3. Miközben bízom a döntéseimben, tudok segítséget kérni.
4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem másokét.
Minél kevésbé becsülöm önmagam, annál inkább fogom várni azt, hogy másvalaki becsüljön engem. Ezzel pedig rengeteg elvárást támasztok a másik ember felé.
Nem azért vannak benne az elvárások, követelések, panasz, sértődés, mert „rossz ember” a másik. Aki saját magát rossznak tartja, teljesen a másiktól várja, hogy valami szép és jó történjen az életében. 
Az önbecsülés hiánya révén egy olyan világ alakul ki, hogy „önmagam helyett is másokat szeretek”.

Egy kicsit „áldozat” szerep ez,  „magam helyett most te kaptad, neked hoztam, rád szántam", és a végén benyújtod a számlát.
másik embert nem magam helyett kell szeretni, hanem önmagáért érdemes. Magamat is szeretem, és téged meg „tégedért” szeretlek.

Ha én önmagamat becsülöm (helyesen szeretem magam), nem fogom a saját életemet rombolni és tönkretenni. A másikat sem hozom olyan helyzetbe, hogy engem tönkretehessen. A helyes önbecsülés megóv engem attól, hogy egymást kölcsönösen elpusztítsuk.
Nagyon fontos, hogy az önbecsülésünkbe beletartozzon minden részünk. Ebben is tudunk hihetetlenül moralizálók lenni. Vannak „jó részeink” és „rossz részeink”! És az önbecsülést úgy értelmezzük, hogy a jó dolgainkat becsüljük, a rosszakat pedig megvetjük. Miközben a „rossz részeink” sokszor a világosabb látás kulcsai.
Ez körülbelül olyan, mint amikor lázad lesz és azt mondod: „Ez a rohadt láz! Ha ez a rohadt láz nem lenne, most egészséges lennék!" Na, ez hova fog vezetni? Hát ettől még nem leszel egészségesebb. Becsmérelheted, miközben a láz teszi a dolgát.
Minden hihetetlen izgalmas kincsesbánya arra nézve, hogy lássuk hol és hogyan vesztettünk egyensúlyt. Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen erkölcsi tartásunk; hogy ne legyen bennünk etikai szilárdság. De nem mindegy, hogy azt gondolom, hogy az etikai szilárdságnak az az ára, hogy a személyiségem egy részére azt mondom, hogy „jó”, a másikra pedig azt, hogy „rossz”, és akkor azt ütöm-vágom, püffölöm, hallatlanba veszem.
Ha Karl Gustav Jungot olvasgattok, az árnyék címszót keressétek meg. Hogy mit kezdünk az árnyékunkkal, amiről valamilyen szempontból azt mondjuk, hogy rossz. Nagyon elmélyülhet bennünk, hogy a személyiségünknek bizonyos dolgait jónak, másokat rossznak tartsunk. Ezért a rosszaktól próbáljuk magunkat nagyon védelmezni. És a bölcsességéből nem tudunk tanulni. Az árnyék nagyon fontos. Rengeteg fölismerést tartogat.
5. Nem korlátozzuk az érzelmeinket szabályokkal, de tudjuk: nem kell az érzéseink szerint cselekedni.
Engedélyezzünk magunknak mindenféle érzelmet és érzést. 
A félelemmel kapcsolatban a legevidensebb az, hogy ha valaki ki tudja mondani, hogy mitől fél – aztán meg tudja mondani, hogy miért is félek ettől? A félelem rögtön enyhül. Ha tudunk beszélni egészen ellehetetlenítő félelmekről, egész meg tudunk nyugodni.
Engedélyezzük magunknak az érzelmeket. Nem rejtjük magunkat. Nyílt kommunikáció. Megtörténik, hogy beszél a férfi, beszél a nő. A férfi azt mondja: „Nekem az nagy erényem, hogy nyílt tudok lenni. Kifejezem a haragomat. Én nem lacafacázom.” Mire a feleség azt mondja: „Ha te kifejezed a haragodat, dühöngsz és fölkapod a vizet, attól én úgy berezelek, hogy teljesen visszahúzódom, megsértődöm.” Ilyesmi. Van-e, és ha igen, hol van ennek a két helyzetnek a közös pontja? Van-e ennek a két körnek metszete?
A párkapcsolatban gyakran nincs metszet. Az általunk alkotott metszetet úgy szoktuk hívni, hogy kompromisszum. Ugye, és akkor ezt az egekig magasztaljuk: kompromisszumkészség. De a házastársi kapcsolatban nagyon sok helyzet nem oldható meg kompromisszummal. Mert a férfi azt mondja: „Ha én korlátozom magam a haragom kifejezésében, akkor az nekem rossz!” A nő meg azt mondja: „De ha te kifejezed a haragod, akkor az meg nekem rossz. "
Ilyenkor van arra szükség, hogy mind a két fél elkezdjen saját magán dolgozni. Hogy nagyobb körök legyenek, és ha nagyobb körök vannak: lesz metszet. Ha nagyobb körök vannak, az azt jelenti, hogy önismereti munkát végzek. Például a férfi elkezd azon töprengeni: „Miért vagyok ennyire haragos? Mitől tudok így dühbe gurulni? Miért olyan fontos nekem, hogy a haragomat kifejezzem? Miért nem veszem tekintetbe a feleségemet?
Hogyha elkezd a férfi a haragjával dolgozni, akkor egyszer csak az a kör, amire azt mondta, hogy „ez vagyok én”, kezd tágulni! S egyszer csak kezd összeérni a nőnek a körével. Aki meg azon kezd el dolgozni, hogy „Tulajdonképpen miért vagyok így beijedve?!" (Pál Feri)
Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.
BEJELENTKEZÉS:  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!


Önbecsülés ?

Olvassák el a következő felsorolást, hogy megítélhessék, rendelkeznek-e a kellő ÖNBECSÜLÉSsel. 
– Kiállok az igazamért. 
– Nem engedem, hogy a félelem kormányozza tetteimet. 
– Szembeszállok azokkal, akik megbántottak. 
– Magam határozom meg, milyen vagyok, nem pedig mások jellemzésére hagyatkozom. 
– Megtartom az önmagamnak tett ígéreteket. 
– Nem hagyok cserben másokat. 
– Mindig igazat mondok. 

Ha eleget teszünk ezeknek a kijelentéseknek, megfelelő támaszra találhatunk bármiféle érzelmi nyomással szemben. Aki behódol az érzelmi zsarolásnak, apránként önbecsülését is feladja.
Susan Forward: Érzelmi zsarolás

Fogalmad sincs arról, miért nincs rendben az életed ?
Számodra is van segítség.

BEJELENTKEZÉS: Szabó Kata  0630/ 577 1650 

Kedveld OLDALUNKAT
https://www.facebook.com/rendszerszemlelet/

Ha Neked hasznos volt, Oszd meg másokkal is!